Miután a második világháború drámai módon átformálta a hadviselést, Nagy-Britannia úgy döntött, hogy minden áron utoléri Amerikát a nukleáris fegyverkezési versenyben. A cél: saját atombomba előállítása, szinte lehetetlenül rövid idő alatt.
A Windscale reaktorokat kizárólag plutónium előállítására fejlesztették, de a sietség és a tapasztalatlanság súlyos kockázatokat rejtett magában. A brit mérnökök akkor még csak részben értették a grafitblokkokban végbemenő atomi folyamatokat, melyek idővel kontrollálhatatlan mennyiségű energiát halmoztak fel.
A biztonsági szabályzat szinte nem is létezett, improvizáció és rutinszerű javítások jellemezték a mindennapokat. Miközben a reaktorban rendszeresen problémák jelentkeztek a kazettákkal és sugárzó anyagokkal, a dolgozók sokszor saját egészségüket kockáztatták egy-egy helyszíni beavatkozás során.
1957 októberében végzetes körülmények vezettek tűzhöz a Windscale 1-es reaktorban. Az eseményt kormányzati szinten titkolták, a lakosság csak pletykákból értesült a közelben történt nukleáris balesetről. Fontos kérdés, hogy a brit állam és a tudományos közösség hogyan kezelte a sugárzás egészségügyi hatásait, és milyen következményei lettek a szándékos elhallgatásnak.
A film történelmi, technikai és társadalmi aspektusokat is vizsgál: mennyire veszélyesek valójában a grafitmoderátoros reaktorok, hogyan befolyásolta a Windscale-ügy a közvéleményt, és miként módosították a szabályozást a tragédia után világszerte? Izgalmas dilemmák bontakoznak ki az atomerőművek működésének, politika és kommunikáció kapcsolatának kérdéseiben.
