Az epizód áttekinti a különböző videojáték-konzolok legnagyobb, legnagyobb memóriát igénylő kazettás játékait, felidézve, hogyan nőtt meg a játékmemória mérete az évek során. Visszatekintünk a 8 bites korszakra, amikor már egy 64 kilobájtos játék is lenyűgözőnek számított, míg később már több megabájtos játékok jelentek meg különféle konzolokon.
Érdekességként felvetődnek a fejlesztői kihívások, például hogy hol használták fel a memóriát: látványos grafika, bőbeszédű átvezetők, nagy játszható területek vagy extrák? Felmerül a kérdés is, mennyire tudták vagy akarták optimalizálni a kódot egyes fejlesztők, illetve mennyit számított egy-egy platform marketingje a memóriaméret hangsúlyozásában.
Sok konkrét példán keresztül bemutatják, milyen címek voltak kiemelkedőek technológiai szempontból a maguk idejében, legyen szó akár a Neo Geo 708 megabites játékairól vagy a Nintendo DS félig gigabájtos vizuális regényéről. Rámutat arra is, hogy az egyes platformok különböző régióiban (például Brazíliában vagy Japánban) gyakran jelentek meg kizárólag ott elérhető, óriási memóriával érkező játékok.
A műsor reflektál a nagy memória és a tényleges játékélmény kapcsolatára is: vajon a nagyobb adatméret szükségszerűen jobb játékot jelentett, vagy sokszor csak „felfújt” programokról volt szó? Felveti azt is, hogy ma már sokszor letöltések növelik meg a kezdeti játékméretet, így nehezebb meghatározni, mi számít a legnagyobb „kazettás” játéknak.
