A videó tíz olyan videojáték-cégről szól, amelyeket a szerző és a játékos közösség nehezen tart megbízhatónak. A felsorolás során érdekfeszítő példák kerülnek elő, amelyek a cégek problémás döntéseire, kihagyott lehetőségeire vagy botrányaira világítanak rá.
Felvetődik a kérdés, milyen motivációk vezérlik a nagy kiadókat: gyakran találkozhatunk költségcsökkentéssel, felvásárlások utáni elbocsátásokkal és a játékosok által nem kedvelt üzleti modellekkel. A franchise-ok kiüresítésétől a rajongói projektek leállításán át egészen a túlárazott letölthető tartalmakig változatos példákkal szemléltetik, miért szűnhet meg a bizalom.
Érdekes kérdéseket vetnek fel a játékmegőrzéssel, a stúdiók függetlenségével és a vállalati átláthatósággal kapcsolatban is. Elgondolkodtat, hogy a játékosok mit várhatnak el egy cégtől, és van-e esély tényleges, hosszú távú pozitív változásokra ezekben a nagynevű vállalatokban.
Felmerül: vajon csak a legtöbbet emlegetett óriáscég érintett, vagy a kisebb kiadóknál is tetten érhető a játékosok elidegenítése? Vajon a folyamatos innovációs kényszer, a tulajdonosi váltások és a piacgazdaság szabályai mentén elkerülhetetlenek az olyan botrányok és csalódások, amelyekről a videóban szó esik?
