Városi legendák, magányos séták a posztapokaliptikus Moszkva föld alatti rendszerében és egy új korszakba lépő játékmechanika – a Metro 2039 előzetes játékideje során ezek mind kibomlanak a játékos előtt. A beszámolóban kiemelkedő hangsúlyt kap az atmoszféra, amely már a legapróbb, emberi részletekben – például egy lekopott ugróiskola-rajzban – is érezhető. Az elszigetelt világ rideg realitása a beszélgetések hosszából és a társadalmi konfliktusokból rajzolódik ki, közelebb hozva a metróállomások lakóinak mindennapi drámáját.
Felmerül a kérdés, hogy milyen hatást gyakorol egy teljes hanggal rendelkező főhős a játék dinamikájára, hiszen ez az első alkalom, hogy a sorozatban ilyet tapasztalunk. A történet itt önálló útra lép, eltávolodik az eredeti regények közvetlen cselekményétől, miközben új frakciók és személyiségek árnyalják a világot. Megjelennek a sötét, természetfeletti fenyegetések és az emberek közötti ellenségeskedés is, együtt fejtve ki a túlélés állandó nyomását.
A játékmenet számos ponton frissül: diegetikus túlélőeszközök, új felszerelések, fejleszthető légpuskák és változatos megközelítések a lopakodásra mind-mind bővítik az élményt. A mutánsok újfajta viselkedési mintákkal lepik meg a játékost, a hangulatot pedig realisztikus audioeffektek és kimért zenei aláfestések erősítik. Mindezt a fejlesztők saját grafikus motorja támogatja, amely kiemelkedő világítással és környezetmegjelenítéssel teremti meg a feszültséggel teli hangulatot.
Vajon mennyire lesz egységes a történetvezetés, a világépítés és a játékmechanikák összhangja? Miként befolyásolja majd a játékos döntéseit egy beszédes főhős vagy a folyamatosan jelenlévő sugárzás okozta kockázat? Ezek a kérdések mind ott rejtőznek a felszín alatt, mint a metró sötét folyosóinak titkai.
