A világ egyik legismertebb és legnehezebb kerékpárversenyének szabályrendszere nemcsak az egyszerű pontversenyekből és szakaszgyőzelmekből áll. Az esemény számos furcsa és néha meghökkentő szabályt vezetett be az évek során, amelyek kapcsán jogosan merül fel a kérdés: vajon valóban a sportolók teljesítménye, vagy a szabálykönyv értelmezése dönt a végeredményről?
Érdemes elgondolkodni például azon, hogyan lehetséges, hogy a célvonal utáni időeltérések néha akár perceket is jelenthetnek, mégis azonos időeredményt kap több versenyző. Rendkívül érdekes az a szabály is, amely lehetővé teszi, hogy egy bukás vagy technikai hiba után a versenyzők veszteség nélkül érkezzenek be, feltéve, hogy mindez az utolsó 5 kilométeren belül történik.
Feltűnő részlet az is, hogy a sportvezetők újabban sárga lapot osztanak ki bizonyos – akár egészen ártatlannak tűnő – viselkedésért, például túl korai ünneplésért. Az is szóba kerül, milyen komoly jelentősége van a ruházati szabályoknak, akár a zokni méretének pontos meghatározásával, amelyhez speciális mérőeszközt is használnak.
Némely szabály szinte már technikai kiskapukat zár le, például a minimális kerékpársúly vagy a kormány szélesség előírásával, amelyeket mindenki számára kötelező érvényűen határoztak meg, a kerékpáros testalkatától függetlenül. Hasonlóan szigorú szabályok vonatkoznak a csapattámogató autók távolságtartására is, hiszen a légellenállás manipulálása révén akár komoly előnyt is lehetne szerezni.
Olyan hétköznapi kérdések is szóba kerülnek, mint például a természetes szükségletek elvégzésének etikája vagy az, hogy miként befolyásolhat néhány másodperces időjóváírás akár a teljes verseny végeredményét. Ezek a szokatlan, olykor meglepő szabályok legalább annyira meghatározzák a Tour de France alakulását, mint maga a fizikai felkészültség és a csapatstratégia.
