Egy rendkívül ismert videojátékzenei témát, a The Legend of Zelda főcímzenéjét elemzi az alkotó, felhívva a figyelmet arra, hogy mi teszi ezt a dallamot világszerte felismerhetővé és különlegessé. A szerző, Koji Kondo, legendás munkájának színvonalát mutatja be a dallam, amely egyszerre jelenít meg hősiességet és veszélyt, valamint a magányos kalandor érzelmeit.
Külön figyelmet kap a zene ritmikai változatossága, például a hármas és tizenhatodos ritmusok váltakozása, amelyek lendületet és drámai hatást adnak a dallamnak. A zeneszerző bravúrosan ötvözi a főtémát kísérő harmóniákat, és köztük többször merít a moll skálából a dúr helyett, hogy ezzel is fokozza a feszültséget, egyre mélyebbre sodorva a hőst a veszedelmek világába.
Az elemzés feltárja, hogyan épülnek egymásra a dallam motívumai, sosem ismételve pontosan egymást, hanem továbblépve, mindig új ötletekkel gazdagodva. Emellett kitér arra, mennyire tudatosan és praktikusan alkalmazható a dallam játékokban az ismételhetőség szempontjából, miközben zeneileg kivételesen összetett utazásra viszi a hallgatót.
A harmonikus fordulatok, például a váratlan hangnemváltások vagy az úgynevezett fríg skála használata mélyebb tónust kölcsönöznek a műnek, olykor teljesen új érzelmi síkra emelve a témát. Az értelmezés során felmerülnek olyan zenei technikák is, amelyeket klasszikus zeneszerzők is szívesen alkalmaznak, mint a motívumok szekvenciális mozgatása.
