A ruhavásárlás ma már rendkívül egyszerű, azonban kevesen gondolnak bele, mi történik az elhasznált, megunt darabokkal. Panipat városában található a hatalmas, milliárdokat érő textil-újrahasznosító ipar, amely évente mintegy egymillió tonna ruhát dolgoz fel – ezek ruhagyűjtő konténerekből, adományboltokból, sőt a világ különböző pontjairól érkeznek, például az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból vagy Japánból.
Az újrahasznosítás folyamata során a ruhadarabokat szétválogatják, feldarabolják, és új fonallá alakítják, majd szőnyegeket, szőtteseket készítenek belőlük, amelyeket sokszor visszaszállítanak a kiindulási országokba. Bár ez az iparág jelentős megélhetési forrást biztosít sok család számára, a dolgozók gyakran szembesülnek azzal, hogy a munkakörülmények rendkívül veszélyesek: megfelelő védőfelszerelés hiányában naponta mérgező porokat és vegyszereket lélegeznek be.
A város egészségügyi helyzetét súlyosbítják a textilüzemekből származó szennyeződések, amelyek nemcsak a dolgozók tüdőbetegségeit, hanem a környező lakosság betegségeit is okozzák. A veszélyes vegyszerek gyakran ellenőrizetlenül jutnak a környező vizekbe, folyókba, így a szennyezés eléri a termőföldeket, ivóvízforrásokat, és továbbterjed a régióban.
Felmerül a kérdés, hogy a divatipar által kínált fenntartható megoldás tényleg segít-e, vagy további károkat okoz mind a helyi közösség, mind a környezet számára. Eközben a hiányos szabályozás és a hatósági ellenőrzés elmaradása miatt a problémák évről évre súlyosbodnak.
