A videóban a társadalmi elszigeteltség jelensége szolgál alapul egy horrorjáték fejlesztéséhez, ahol a szerző saját tapasztalatait mutatja be az egyedül végzett munkáról. Az alkotási folyamat magányosságával, a mindennapos kétkedéssel és a fejlesztői kihívásokkal kapcsolatos személyes élmények színesítik a visszaemlékezést.
Izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogyan lehet a játékmechanikába beépíteni az izoláció érzését, illetve miként tudják az egyes fejlesztők egy közös projektben, kommunikáció nélkül fejleszteni a történetet és a játékmenetet. A különféle, mások által hozzáadott elemek – például a környezet vagy a játéktér hangulata – szintén új réteget adnak a játék számára.
Részletesen bemutatja, hogyan erősíti a horror hangulatát a paranoia és a hallucinációk megjelenése, valamint a játékbeli üldözési jelenetek. Utal arra, hogy a CRT-effektek és a film noir atmoszféra milyen hatást gyakorolhatnak egy űrbeli környezetben, és milyen ötletek lehetnek a további bővítésre.
