A negatív 269 Celsius-fokon lévő folyékony hélium különleges és furcsa tulajdonságokat mutat, ha tovább hűtik. Egy bizonyos ponton, 2,17 Kelvin alatt, szuperfolyékonnyá válik, és ekkor drámai átalakuláson megy keresztül: akadály nélkül átszivárog a tartályokon, vékony réteget képez a felszíneken, sőt akár a falakon is átmászik, hogy végül kifolyjon a tárolóból. Ezzel az állapotú héliummal létrehozható egy különleges szökőkút, amelyet csak fény hajt – mozgó alkatrészek nélkül.
A videó betekintést nyújt a hőmérséklet csökkentésének történetébe, és bemutatja, hogyan válik a gáz folyadékká különleges körülmények között. Különös tekintettel van arra, miért olyan nehéz előállítani folyékony héliumot a Földön. Történelmi kutatók és zseniális kísérletezők, mint Faraday vagy Kamerlingh Onnes is fontos szerepet játszottak abban, hogy eljussunk a szuperfolyékony állapot felfedezéséhez, ahol a hélium atomjai példátlan fizikai szabályokat követnek.
A hélium szuperfolyékony állapotáról kiderült, hogy egy „Bose–Einstein kondenzátum” – az atomok kvantumhullámai egybefolynak, elveszítik egyedi tulajdonságaikat, és kollektív egészként viselkednek. Felmerül a kérdés: hogyan képes a szuperfolyékony hélium egyszerre nulla súrlódással folyni és „lehetetlenségeket” megvalósítani, például örökmozgásszerűen körbe-körbe áramolni, vagy egymással át nem járó rétegeket létrehozni?
Részletes történeti és tudományos kalandozás után a kutatók eljutnak egy filozófiai kérdéshez is: hogyan lehet, hogy valamit annak ellenére sem fedezünk fel azonnal, hogy a bizonyíték szó szerint az orrunk előtt van? Milyen újabb áttörések várhatnak ránk, amelyekhez talán még csak most kezdjük el látni a jeleket?
