Zenei történetekben a Sátán karaktere mindig izgalmas szimbólumként jelenik meg: hol szélhámos, hol a bűn védőszentje, hol rockzenész, hol sorsszerű végpont. Az alkotók folyamatosan új jelentéseket kapcsoltak a figura köré, és minden dal tükröt tart saját korának és társadalmának.
Az egyik legismertebb ilyen ábrázolás a Rolling Stones Sympathy for the Devil című dala. Ebben a szám központi alakja nem önmagáról, hanem az emberi természet sötét oldaláról és arról szól, hogyan teremtjük meg magunkban a démont.
A videó kiemelten vizsgálja a lendületes, rétegesen épülő dobfelvételeket, melyek vad, szinte ősi hangulatot teremtenek, és külön kitér arra, milyen kulturális előítéleteket közvetítenek ezek a ritmusok a nyugati hallgatók számára. Emellett szóba kerül a samba, blues és rock elemek keveredése és az, hogy mitől olyan ellenállhatatlanul különleges a szám lüktetése.
Az elemzés végigkíséri a hangszerelés, hangszerhasználat és a dallamszerkezet változásait, rávilágítva arra, hogyan érzékeltetik a zenészek a kísértő erő befolyását és az egyes szereplők „elragadtatását” a dal szerkezetében.
Kulturális és történelmi utalások is előkerülnek, megidézve korokon és eseményeken átívelő történeteket, amelyekben a Sátán figurája mindig valamilyen emberi választás vagy társadalmi esemény metszéspontján tűnik fel.
