A Napról és Titán holdjáról szóló rejtélyes történet bontakozik ki, amely során különös pályán keringő égitestek viselkedését vizsgálják a csillagászok. Triton például ellenkező irányban mozog, mint ahogy bolygója forog, s ez a jelenség felveti a kérdést: vajon hogyan kerülhetett Triton a Neptunuszhoz?
Érdekes párhuzamot láthatunk a Plutó és Charon közötti kettős égi táncban. Ezek a hasonló méretű égitestek közösen forognak, vizuálisan egy „butareszelő”-höz hasonló formációt alkotva. Ilyen párok dinamikája lehet kulcs ahhoz, hogy megértsük: miként lassulhatnak le annyira az égitestek, hogy egy óriásbolygó gravitációja foglyul ejtse őket.
A pályadinasztia mellett Titán felszínéből hatalmas, váratlan gejzírek törnek fel, amelyek a Voyager–2 fotóin is láthatóvá váltak. Ezek eredetének vizsgálata során különös, áttetsző, fagyott nitrogénréteget és szén-monoxidot tárnak fel a kutatók, ami alatt a napfény melegével felforrósított sötét porrétegek rejthetik a választ a gejzírek titkára.
Az égitestek viselkedése mellett további érdekességekről is szólnak az adatok: az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezeje szokatlanul csavarodott és eltolódott, mintha bolygójuk belsejében ismeretlen, különleges anyagok alakítanák ezt a kaotikus mágneses struktúrát.
