A Mike Berners-Lee professzorral készült interjú gondolatébresztő betekintést nyújt a modern információs technológia energia- és karbonlábnyomába. Az energetikai terhelések összehasonlítása régebbi számítástechnikai korszakok és a mai AI-alapú szolgáltatások között éles fényt vet arra, hogy a technológia előretörése nem csökkentette, hanem tovább növelte a globális kibocsátásokat.
A beszélgetés középpontjában az a dinamikus növekedés áll, amelyet a nagy nyelvi modellek (Large Language Models) és az adatközpontok gyors terjedése okoz. Berners-Lee megosztja meglátásait a digitális eszközök, a hálózati infrastruktúra és a felhőalapú számítás szerepéről, különös hangsúlyt fektetve arra, mely elemek hordozzák a legnagyobb környezeti terhelést.
A múltbeli és jelenlegi energiaigények elemzése mellett szó esik arról, hogy a hatékonyságnövekedés miért nem vezet feltétlenül kisebb kibocsátáshoz, sőt, paradox módon akár gyorsíthatja is a növekedést. A vitában felvetődnek azok a szabályozási, gazdasági és társadalmi dilemmák, amelyek az ICT-szektor és főként a mesterséges intelligencia energiafelhasználását övezik.
Foglalkoznak annak lehetőségével is, hogy a helyszíni optimalizáció, a vízhasználat és a hulladékhő újrahasznosítása mennyiben járulhat hozzá az adatközpontok fenntarthatóságához. Megvizsgálják, van-e reális esély arra, hogy a technológiai fejlődés a klímavédelem szolgálatába állítható-e, vagy éppen ellenkezőleg: fokozza a globális környezeti nyomást. Izgalmas kérdések merülnek fel a szabályozás, a karbonárak és az iparági ösztönzők szerepéről, de a válaszlehetőségek összetettsége kerül előtérbe.
