Első hallásra a Lost Verdania terület zenéje a Hollow Knight és a Silk Song más melankolikus dallamaihoz hasonlít: lágy moll hangnem, ismétlődő ostinato, gyönyörű vonós és kórus textúrák. Mégis van egy lényegi különbség: a ritmus szokatlan, hiszen a zene 15/8-ban, illetve felváltva 7/8-ban és 4/4-ben íródott. Ez a megoldás sajátos, billegő hangulatot eredményez.
A zene ritmikai trükkje a pontozott és egyenes nyolcadok kölcsönhatásából adódik. Míg a felső szólam a dallamot játssza, az alsó szinte kizárólag pontozott nyolcadokból áll, ami lebegő érzést kelt. Ezáltal a hallgató nem érzi pontosan a lüktetést, a zene mintha folyamatosan elcsúszna a megszokott ütemről, de a harmóniák és a textúra mégis elegáns keretet adnak az összevisszaságnak.
Az elemzés során felmerül a kérdés: hol húzzuk meg a taktusok határait? Ugyanazt a ritmust többféleképpen is le lehet jegyezni, ami izgalmas interpretációs kérdéseket vet fel. Megismerhetjük, hogyan játszik a zeneszerző a különböző ütemmutatókkal és ritmikai rétegekkel, valamint azt is, hogyan vált ritmust a darab egyes szakaszaiban.
A zenei elemzés túlmutat a puszta technikai leíráson: a dallam és a ritmus kapcsolatáról beszélve a szerző kitér a háttértörténetre is. Megjelenik a Zöld Herceg és a Verdaniai birodalom tragédiája, a Cogwork Dancers és Clover Dancers zenéinek érzelmi jelentősége. Ezek a dallamok szimbolikus kapcsolatot teremtenek a karakterek sorsa és a zenei motívumok között, miközben az ütemek hiányossága a veszteség érzését kódolja a zenébe.
