Ez a videó az éppen aktuálisan „legszebbnek” tartott videojátékokról és ezek történelmi jelentőségéről elmélkedik. A narrátor személyes tapasztalatából kiindulva, például a Hellblade 2 lenyűgöző grafikáját méltatva teszi fel a kérdést: vajon mit áldoznak fel a fejlesztők a vizuális kiválóság oltárán? Kifejezetten érzékenyen vizsgálja, hogy a technikai ugrások gyakran a játékmenet vagy az interaktivitás rovására mennek.
Történelmi áttekintéssel mutatja be, miként alakította a játékipart az Amiga 1000-re készült Defender of the Crown, valamint az arcade korszak látványorgiái, például a Dragon’s Lair és a Daytona USA. Elemzi, hogy a különböző korszakokban mi jelentette a vizuális csúcsot, és hogyan reagáltak erre a játékosok, fejlesztők és a technológiai újítások.
Felveti azt a dilemmát is, hogy a grafikai fejlesztések előbb-utóbb elavulnak, miközben a „kortalan” művészi stílusok – például az Okami – örök értékűek maradnak. Vizsgálja az ikonikus „Can it run Crysis?” kérdés jelentőségét, valamint azt, hogy a konzolok és a PC-k eltérő fejlődése miként befolyásolja a grafikai újításokat.
Olyan klasszikusokat említ, mint a Doom 3, a Half-Life 2 vagy a The Order 1886, hogy rávilágítson az egyes megoldások (világítás, animáció, fizika) forradalmi hatásaira. Végigvezet minket abban a folyamatban, amelyben a fejlesztők újabb és újabb mérföldköveket állítanak, miközben a technikai fejlődés sosem ér véget, mindig új kihívásokat és kérdéseket szülve.
