Közép-Ázsiában a világ legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger drámai átalakuláson megy keresztül, amelynek globális következményei lehetnek. Az elmúlt évtizedekben jelentős vízveszteség tapasztalható; tudományos kutatások előrejelzései szerint a 21. század végére a tengerszint akár 9-18 méterrel is csökkenhet, attól függően, hogy milyen mértékű lesz a kibocsátás világszerte. Ezzel akár Portugália méretű terület száradhat ki, alapjaiban megváltoztatva a térség földrajzát.
A Kaszpi-tenger három nagyobb medencére oszlik – északi, középső és déli –, amelyek közül az északi rendkívül sekély, ezért a legveszélyeztetettebb a vízszint csökkenése miatt. A folyamat következtében elsősorban a sekélyebb, északi részek tűnhetnek el már néhány évtizeden belül, súlyos környezeti, gazdasági és geostratégiai kérdéseket vetve fel.
A tenger vízszintjét a beszállított folyóvíz (kiemelten a Volga), a csapadék és a párolgás közötti egyensúly határozza meg. A Volga vízhozama folyamatosan csökken, és a klímaváltozás miatt növekvő párolgás tovább fokozza a problémát. Kutatások szerint a közelmúlt vízveszteségének jelentős része közvetlenül a növekvő párolgásnak tudható be.
A szárazodó tenger pusztító hatással lehet a helyi élővilágra. Olyan veszélyeztetett fajok, mint a Kaszpi-tengeri fóka és a tokhalak – amelyek a kaviáripar alapjai – fennmaradása is veszélybe kerülhet az ívóhelyek eltűnésével. Ugyanakkor a gazdasági kockázatok sem elhanyagolhatók: a tenger jelentős olaj- és gázlelőhelyeinek, valamint kulcsfontosságú kikötőinek sorsa is kérdésessé válik, ahogy elérhetőségük megszűnik vagy drasztikusan romlik.
Az infrastruktúra és a geopolitikai viszonyok is jelentős változás elé néznek. A tengerparti országok, a vízparttól egyre távolodó ipari létesítmények, kikötők, valamint a tengeri határok újraosztása körüli viták komoly konfliktusok forrásai lehetnek. Ezen túl a felszínre kerülő, szennyezett talaj egészségügyi és mezőgazdasági károkat is okozhat, a térség lakossága jelentős migrációra kényszerülhet a romló életkörülmények miatt.
