Elképesztő, de Földünk legfejlettebb gyárai nem fémből és robotokból épülnek, hanem DNS-ből. A biológiai sejtek valójában miniatűr, önjavító gyárak, amelyek képesek atomonként, rendkívüli pontossággal előállítani bonyolult szerkezeteket, és magukat is folyamatosan karbantartani.
A szerző új megközelítést kínál: a DNS-alapú molekuláris ipar nem puszta sci-fi, hanem létező és hatékony termelési rendszer. Felmerül a kérdés, hogyan lehetne a természet megoldásait átültetni a gyártásba, gyógyászatba, infrastruktúra-építésbe vagy akár az egész civilizáció működésébe.
Bemutatásra kerül, hogy a sejtekben rejlő apró molekuláris gépek már most is önállóan végzik az ipari termeléshez hasonló munkát, például fehérjegyártást, hibajavítást és energialgazdálkodást. Az öregedés problémájára is új megvilágítás vetül: vajon tényleg végleges a sejtek romlása, vagy inkább programozható lassulásról és vezérelhető karbantartásról van szó?
A videó kitér a DNS felhasználására mint szerkezeti anyagra, valamint az „origami” technikákra, amelyek molekuláris szinten lehetővé teszik komplex szerkezetek generálását és irányítását. A lehetőségek sora az űrkutatásban is megjelenik: a jövő űrállomásai növekedhetnek, öngyógyulhatnak, sőt, akár élő, bővülő organizmusként is elképzelhetők.
Feszegeti azt az érdekes problémát is, hogyan lehetne biztonságosan megakadályozni, hogy ezek a molekuláris gyárak kontroll nélkül működjenek, vagy veszélybe sodorják ökoszisztémáinkat. Átgondolásra sarkallja a nézőt: vajon miként alakul majd a gyártás, gazdaság és társadalom, ha a javítás, előállítás és túlélés egyazon folyamattá olvad össze?
