Az epizód a videojátékokban megjelenő „hármas főellenség” (triple boss) harcokat vizsgálja, kitérve arra, hogy ez a felállás miért jelenthet különleges kihívást mind a játékosoknak, mind a játékdizájnereknek. Az ilyen harcok nem csupán ‘két főellenség, plusz egy segéd’, hanem önálló kategóriát képviselnek, és sajátos mechanikákkal, taktikákkal gazdagítják az élményt.
A három ellenfél közötti kapcsolat, az általuk teremtett káosz és a helyszín adottságai egyaránt jelentős szerepet kapnak. Az epizód bemutat néhány klasszikus és visszás példát is: a túlzsúfolt arénák, az összehangolatlan ellenségek és a különböző műfajokra jellemző megoldások mind terítékre kerülnek.
Konkrét játékokon keresztül (pl. Blasphemous: Tres Angustias, Hollow Knight: Mantis Lords, Chrono Trigger: Ozzie, Slash és Flea, Luigi’s Mansion: Clockwork Soldiers, Dark Souls: Lautrec gank squad) elemzi, hogyan lehet egy ilyen harc túl nehéz vagy éppen túl könnyű egy-egy tervezési döntés miatt. Felmerül a ritmus, a támadási minták, a támadások előrejelezhetőségének fontossága, valamint a játékosokat ösztönző taktikai lehetőségek is.
A műsor végigvezeti a nézőt azon, milyen tervezési buktatók és egyediséget teremtő elemek rejlenek egy jól sikerült hármas boss-harcban. Kérdések merülnek fel arról, mennyi káoszt bír el egy aréna és milyen stratégiákkal érdemes megküzdeni a három különböző vagy együttműködő ellenféllel. A műfaj sokszínűsége, a harc szervezése és a játszhatóság egyaránt fókuszba kerül.
