Az elmúlt években a videojáték-ipar egyre inkább az online, digitális szolgáltatások irányába mozdult el, a fizikai játékok háttérbe szorításával. Sokakban felmerül a kérdés: mit veszítünk akkor, ha a fizikai médiát teljesen kivezetik a boltokból?
A digitális játékok és előfizetéses szolgáltatások, mint az Xbox Game Pass vagy a PlayStation Plus, kényelmesnek tűnnek, hiszen egy kattintással hozzáférhetünk több száz játékhoz. Ugyanakkor egyre több a panasz arra, hogy ezek az online áruházak egyszerűen eltüntethetnek régebbi vagy kevésbé népszerű címeket, ezzel játékok és kulturális emlékek vesznek el végérvényesen. A tulajdonjog kérdése is változik: a digitális termék vásárlásával nem lesz igazi tulajdonunk, és eladni sem tudjuk később, mint a lemezes játékokat.
A videó rámutat arra is, hogy a mostani digitális világban mennyivel nehezebb, sőt, szinte lehetetlen megőrizni a múlt termékeit. Míg régi játékokat, lemezeket vagy akár bútordarabokat évtizedek múltán is használhatunk, a modern, digitális vagy app-alapú eszközök gyorsan avulnak, s ha az online szolgáltatás megszűnik, maga a termék is értelmetlenné válik.
Felvetődik a kérdés: mennyire ésszerű egy olyan ökoszisztéma, ahol a játékosok nem birtokolják ténylegesen azt, amire sok pénzt költenek, miközben a kiadók egyoldalúan döntenek az elérhetőségről, az árakról és a kínálatról? Vajon mit jelent ez az iparág hosszú távú megítélésére, a játékos közösségre, a videojátékok történetének megőrzésére? Milyen széles réteget képviselnek azok, akik ragaszkodnak a fizikai formátumhoz, és mennyiben változik a fogyasztói hozzáállás az új helyzetben?
