Az utóbbi időben az AI hatalmas változásokat hozott a tudományban, különösen a matematikában, és mostanra a fizikában is egyre nagyobb szerepet vállal. Egyre több matematikai tétel bizonyítása származik mesterséges intelligenciától, amelyeket azonban sokan kifogásolnak érthetetlenségük és zavaros stílusuk miatt.
A friss fejlemények között említésre kerülnek AI által generált fizikai bizonyítások, többek között olyanok, amelyek a standard modell egyik alapvető elméletének, a Yang–Mills-elméletnek a létezését feszegetik. Ez a kérdés rávilágít arra, mennyire eltérően gondolkodnak a matematikusok és a fizikusok a „létezésről”.
Közben maga a fizikai tudomány is nehézségekkel küzd, hiszen az elmúlt évtizedekben sok irreleváns, főleg elméleti, kevéssé hasznos publikáció jelent meg, amelyek csak tovább növelik a káoszt azáltal, hogy mesterségesen generálnak új részecskéket vagy elméleteket bizonyíték nélkül.
Az AI most már képes ilyen cikkek nagyüzemi gyártására, és ezzel talán rá fogja kényszeríteni a közösséget, hogy magasabb színvonalú, releváns elméleteket és bizonyításokat dolgozzon ki. Az is kérdés, hogyan lehet minőségibb szűrőt alkalmazni, hogy csak valóban hasznos és magyarázó erejű eredmények szülessenek.
Kiemelték továbbá, hogy az AI-kat sokszor pont azokon a hibákon és problémás gondolatokon tréningezik, amelyek az emberi közösségen belül régóta akadályozzák az előrelépést. Ez felveti a kérdést, vajon milyen módon lehet valóban előremutató tudományos munkára használni a mesterséges intelligenciát. Végül a szerző optimistán tekint a jövőre, abban bízva, hogy a fizika második aranykora előtt állunk, ha sikerül tanulni a múlt hibáiból.
