A King’s College falai között indult el egy kivételes kutatási projekt, amely döntő szerepet játszott az élet alapját jelentő DNS szerkezetének feltárásában. A laboratóriumot újjá kellett építeni egy korábbi bombázás után, és itt dolgozott Rosalind Franklin, aki szakértője volt a röntgenkristallográfiának.
Franklin speciális kamerát alkalmazott, amelyben hidrogénnel töltötte fel a kamrát a lehető legjobb kép érdekében. Kitartó munkája során több mint száz felvételt készített, amelyek akár 90 óráig is exponálódtak – ezek segítségével atomok közötti távolságokat számolt ki a DNS-láncban.
A leghíresebb, 51-es számú felvétel szolgáltatta az áttörést jelentő részletet a DNS szerkezetéről. Míg Franklin neve kevéssé vált ismertté a siker kapcsán, tudóstársai, Wilkins, Watson és Crick játszottak kulcsszerepet az eredmény világhírűvé válásában.
Cambridge-ben, a legendás Eagle Pub falai között jelentették be – némileg melodramatikus formában –, hogy megfejtették az élet titkát. A DNS kettős spirális modellje azóta meghatározza a modern biológia alapképét.
Külön érdekessége a történetnek, hogy a DNS belsejében található bázispárok szerveződése – az A, T, C, G molekulák mintázata – a genetikai információ átörökítésének és sokszorozódásának kulcsa lett.
