Az etikus vagy etikátlan digitális zenei előadások kérdéseit vizsgálja ez a videó számos zenei példán keresztül. Felidézi, hogy a sportban, különösen a baseballban, milyen morális tiltakozást váltott ki a teljesítménynövelő szerek használata, majd párhuzamot von a zenei tartalmak szerkesztése, hamisítása és digitális csalása között.
A beszélgetés kitér arra, hogy a közönség mennyire érzékeny a zenei előadások hitelességére, és hogy a különböző műfaji közösségek milyen eltérő etikai normákat követnek. A szerző retrospektív történeti példákat mutat be hollywoodi filmekből, koncertdokumentumfilmekből (pl. Led Zeppelin, Metallica), illetve kitér arra is, hogy a modern közösségi médiában — az internetes nyilvánosságban — egészen más jellegű morális viták zajlanak.
Részletesen bemutat szerkesztési/hamisítási technikákat (pl. kvantálás, mimelés, több felvétel összemásolása) és azt, hogy a közönség miért tartja félrevezetőnek, csalásnak ezeket. Felvetődik a kérdés: vajon okozhat-e valós kárt, ha netes gitárosok hamis tökéletességet mutatnak, és milyen hatással lehet ez a fiatal zenészekre?
A videó filozófiai, szociológiai aspektusból is rávilágít, hogy a különböző műfajokban (pl. jazz, hip-hop, rock) más-más az elvárt autenticitás és érték, és eltérő, hogy mi számít valódi teljesítménynek. Példákon keresztül tárja fel, hogy mennyiben tekinthető a zenei produkció közösségi normák általi szabályozásnak, és meddig terjedhet a szégyenítés, kioktatás vagy akár közösségi kirekesztés szerepe.
