Az emberiség számára közeli csillagokat gyakran izgalom övezi, különösen, ha bolygók is rejtőzhetnek körülöttük. A Barnard-csillag már évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, akik régóta próbálnak exobolygókat kimutatni körülötte. Hosszas keresések, téves riasztások és cáfolt felfedezések után az utóbbi években sikerült megbízhatóan igazolni, hogy tényleg négy kisbolygó kering a csillag körül.
Az újonnan felfedezett égitestek méretük alapján a ‘szubföld-típusú’ bolygók kategóriájába esnek, vagyis kisebbek, mint a Föld, de nem gázóriások. Részletes vizsgálatok során kiderült, hogy ezek a bolygók rendkívül közel keringenek a vörös törpecsillaghoz, ami nagy intenzitású sugárzásnak és szélsőséges fizikai körülményeknek teszi ki felszínüket.
Az elemzésekből egy rendkívül magas magnéziumtartalom rajzolódott ki, ami azt sugallja, hogy ezeknek az égitesteknek az ásványi összetétele is jelentősen eltér a Földétől. Feltételezhető, hogy perikláz (magnézium-oxid) borítja a felszínüket, amely kevéssé képes vizet megkötni, így nagyon száraz bolygók lehetnek.
A planéták szokatlanul stabil mozgását bolygóközi rezonancia magyarázza, amely a Jupiter holdjainál is megfigyelhető. Ezek a mintázatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a bolygók hosszú távon elkerüljék az egymással való ütközést, és stabil pályán maradhassanak. Mindez, noha lakhatósági szempontból kiábrándító lehet, a tudósok számára hatalmas előrelépést jelent az exobolygók kutatásában: lehetővé vált, hogy nemcsak a bolygók jelenlétét detektálják, hanem anyagösszetételükre és felszíni viszonyaikra is következtessenek.
