Hogyan lehet egy olyan egyedi, kétképernyős, 3D-s konzolról származó játékokat átültetni egy modern, sokkal inkább „hagyományos” kézikonzolra, mint a Nintendo Switch? A videó több példán keresztül vizsgálja meg, milyen technikai és tartalmi kompromisszumokat igényel, amikor 3DS játékok portolásáról van szó.
Felmerül a kérdés, hogy a Nintendo mi alapján választja ki, mely 3DS címek kerülhetnek át Switch-re. Egyes esetekben logikus döntésnek tűnik, például népszerű sorozatok folytatása miatt, vagy mert egyes játékokat a Switch közönsége szinte nem ismerhetett még – ilyen például a Luigi’s Mansion 2 vagy a Miitopia is.
Elemzésre kerülnek azok a részletek is, hogy az átültetett játékok mennyiben változtak vagy maradtak hűek eredeti formájukhoz. A portok minősége, bővítései, illetve hiányosságai is terítékre kerülnek, például a Luigi’s Mansion 2 HD fix 30 FPS-t kínál, míg az eredeti néha alacsonyabb, néha magasabb képkockaszámot biztosított; más címek, mint a Miitopia, bővített tartalommal és vizuális fejlesztésekkel jelennek meg a Switch-en.
Szó esik arról is, hogy bizonyos franchise-ok, mint a Final Fantasy, Monster Hunter, vagy például a Mega Man, hogyan ünneplik különféle remaster vagy gyűjteményes kiadások formájában. Felmerül az is, hogyan változnak a játékmechanikák a két konzol eltérő vezérlői, képernyői vagy funkciói miatt, és hol tűnnek el vagy cserélődnek le fontos játékelemek, például a duál képernyős, érintőképernyős vagy 3D-s vizuális effektek.
A portolásokból következő „definitív verzió” fogalmát is megvizsgálja, és hogy mikor jelent valódi előrelépést egy új platformra hozott játék, vagy mikor marad inkább csak egy érdekes relikvia az eredetihez képest.
