Képzeld el, hogy valaki megszállottan elhatározza, hogy 100 darab Mario Paint játékkazettát vásárol, kizárólag azért, hogy kiderítse, milyen megőrzött műalkotások rejtőznek a régi mentésekben. Ez a különös vállalkozás nem egyszerű vásárlásról szól: a résztvevő hosszú hónapokon át játékboltokat, eBay-t és játékkiállításokat jár be, hogy összegyűjtse ezt a lenyűgöző gyűjteményt.
Az inspiráció egy másik retrojátékos YouTuber ötletéből származik, és hamar közösségi projektté válik: ismerősök, barátok, sőt családtagok is beszállnak a keresésbe, import példányokat is behoznak Japánból és az Egyesült Királyságból. Az izgalom nem csak az újrarajzolt címkékben vagy a kazetták különféle állapotában rejlik, hanem abban is, hogy minden egyes kazetta igazi időgép lehet: egy megőrzött gyerekrajz, egy elfeledett zenemű, egy régi animáció vagy egy személyes üzenet várja, hogy felfedezzék.
De vajon mennyi műalkotás maradt fenn évtizedeken át egy-egy Mario Paint-ben? Mi történik akkor, ha a mentésekért felelős elemek már rég lemerültek? Felmerül az is, mennyit ér az utókornak egy ilyen játékbeli rajz vagy személyes emlék, és hogy érdemes-e egyáltalán megpróbálni megőrizni ezeket. A keresés izgalma mellett a videó számos váratlan karaktert és történetet hoz felszínre: rövid zenei szerzemények, ismeretlen eredetű animációk, popkulturális utalások, sőt néhány japán példányban híres videojáték-karakterek is feltűnnek. A közös kalandozásból lassan az emlékek digitális megőrzésének kérdése válik a központi témává.
