Gyermekkorunk meghatározó játékélményeit idézi fel ez az összefoglaló, de a megszokott nosztalgia helyett most azokról a ZX Spectrum játékokról esik szó, amelyeket a többség rajongásig szeretett, miközben egyesek egyszerűen ki nem állhatták őket. A szerző az olvasóit kérdezte meg: mely Spectrum-játékokat utálták, amikor mindenki más imádta azokat?
Különböző műfajok és emblematikus címek kerülnek előtérbe, mint például a 3D Ant Attack, Sabre Wulf, Driller, Jet Set Willy, School Days, Knight Lore, The Hobbit, Dizzy vagy az Elite is. Míg néhányan a túl bonyolult vagy unalmas játékmenetet, mások a kaotikus irányítást, logikátlan fejtörőket vagy éppen a túlhájpolt grafikát kifogásolták.
Sokan frusztráltak lettek a zavaros utasítások, érthetetlen kontrollok vagy éppen az ismétlődő játékelemek miatt. A vélemények mentén feltárul, hogy a szubjektív élmény legalább annyira meghatározhatja egy játék megítélését, mint a szakmai elismerések vagy magazinos díjak.
Felmerül a kérdés: a kiemelt klasszikusok valóban megérdemelték hírnevüket? Mennyire számít, ha valaki nem tudott azonosulni az adott játékkal, miközben a közösség rajongott értük? A visszaemlékezések és kritikai észrevételek érdekes vitát indítanak arról, mik az univerzális videojáték-szeretet és -gyűlölet okai.
