2024 decemberében egy neves márka különleges együttműködési lehetőséget ajánlott fel egy YouTube-videósnak: egy új termék bemutatásával kapcsolatos forgatást szervezhetett volna egy valódi Apple Store-ban. Ez minden eddigi ajánlatnál izgalmasabb és anyagilag is előnyösebb volt számára, így gyorsan belevágott a szervezésbe.
Az előkészületek során minden lépést hivatalosan egyeztettek, sőt, az Apple részéről e-mailben kapott engedély is megérkezett a forgatásra. A helyszínre érve azonban furcsa félreértések sorozata kezdődött: az üzlet dolgozói, majd a vezetők sem voltak tájékozottak az akcióról, annak ellenére, hogy minden előírást betartottak, és a felvételt csak a végső jóváhagyás után szerették volna megkezdeni.
A várakozással és információcserével eltelő órák alatt felmerült, hogy az Apple PR-csapata sem ismeri az ügyet, ráadásul utólag a márka arról tájékoztatta a YouTubert, hogy az Apple szerint „zavart keltettek” a boltban, holott kamerát sem kapcsoltak be, csak beszélgettek.
A történet multiperspektivikus: vajon hol tört meg a kommunikáció? Mennyire függ az egyes szereplők személyes hozzáállásától vagy a vállalati kommunikáció tökéletlenségétől? Milyen tapasztalatokat szerez egy alkotó, ha óriáscégek közötti egyeztetésen múlik egy projekt sorsa?
Miközben a videós saját érzéseiről, frusztrációiról is beszél, felmerül a kérdés: hogyan érdemes megőrizni a hitelességet és szenvedélyt egy ilyen bizonytalan helyzet után? A történet végül számos kérdést hagy nyitva a nézők előtt a nagyvállalati kapcsolatok működéséről.
