A videó egy nosztalgikus, humorral átszőtt visszatekintés két különleges retro videojátékra: a Zombies Ate My Neighbors-re és folytatására, a Ghoul Patrolra. A szerző személyes élményein keresztül mutatja be, milyen volt a kilencvenes években gyerekként találkozni ezekkel a játékokkal, és hogyan változott az élmény a modern, kézikonzolos és emulációs újrajátszás során.
Kiderül, mennyire egyedi és őrült a Zombies Ate My Neighbors játékmenete: 55 változatos, horrorfilmekből merítő pálya, vicces eszközök arzenálja és a folyamatos küzdelem a túlélésért az aranyos, de veszélyes szomszédokért. Felveti a kérdést, miért sikerült ennyire eltalálni a játék hangulatát, mi adja a kooperatív játékmód különlegességét, illetve hogyan illeszkedik mindez a ’90-es évek popkultúrájába.
A Ghoul Patrol, mint folytatás, új témákat hoz: próbálkozik a történetmeséléssel és több technikai fejlesztéssel, de a rajongók visszajelzése alapján kevesebb az igazi varázs. A közösségi vélemények révén szóba kerül, milyen fontos a nosztalgia, a közös játékélmény és a technikai fejlődés, ugyanakkor hangsúlyosak a nehézségi szint miatti frusztrációk és a játéktervezési kompromisszumok is.
A szerző közösségi aspektust is felvet: miként alakít ki közös élményt egy játékklub, és milyen extra dimenziót ad, ha rég elfeledett játékokat közösen fedeznek fel újra. Többek véleményét is megosztja arról, hogy mi teszi a játékot kultikussá, és hogy milyen hiányosságokat érzékeltek a folytatásban.
