A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 9 perc

Zombiapokalipszis után: 28 évvel később kritikája és rejtélyei

Egy elszigetelt Britanniában járunk, ahol egy új generáció szembesül a fertőzött világ veszélyeivel; a film pedig meglepő kérdéseket és erős vizuális stílust hoz a zombiuniverzumba.

Britannia egy évtizedeken át elszigetelt világában járunk, ahol a zombiapokalipszis nyomai mindent meghatároznak. Egy kis szigeti közösség próbálja megtartani a rendet és túlélni az emberiség pusztulása után.

Spike, a kamasz fiú és édesapja először lépnek a szárazföldre, hogy az ifjú teljesíthesse első „fertőzött-gyilkosságát”. Az anya karaktere egy következő fordulatban csatlakozik hozzájuk, hogy veszélyes utazásba kezdjenek a fertőzöttek uralta, ismeretlen világban.

Az alkotók, Alex Garland és Danny Boyle, egyedülálló elbeszélésmódot választanak, így a történetben több, egymással keveredő filmréteg is feltűnik. A film foglalkozik azzal, hogyan fejlődött a fertőzöttek társadalma, késztetve a nézőt számos kérdés feltevésére: Mi történt 28 év alatt? Miért működnek a fertőzöttek most másként? Hogyan lehetséges, hogy nem haltak ki?

Látványterei között különleges vizuális effektek, szokatlan vágási stílusok jelennek meg, egyes jelenetek olykor öncélúnak vagy bizarrnak hatnak. Ezek a választott művészi megoldások ugyanolyan mértékben hozzájárulnak a hangulathoz, mint a film tonalitásának hullámzása a feszült horrortól a szinte fekete komédiáig.

Felmerül az is, hogy az előzményeket – 28 nappal vagy éppen 28 héttel későbbi eseményeket – mennyiben tekintik érvényesnek az új folytatásban. A történet számos megválaszolatlan kérdéssel zárul, előkészítve a terepet további filmek számára.