Egy új VR zombis játék kapcsán a felhasználó kezdeti várakozásai, fenntartásai és előítéletei keverednek a tesztelés közben szerzett tapasztalatokkal. Felmerül a kérdés: mitől tud mégis szórakoztató lenni egy kimondottan gyenge minőségű, javarészt rossz megoldásokkal teli videojáték?
Részletesen szó esik a grafikai hiányosságokról, a korlátozott játékkapcsolatokról és az ismétlődő, idegesítő hanghatásokról. A lassú mozgás, a furcsa, szédülést okozó effektek, valamint a rosszul optimalizált fegyverhasználat mind-mind csak ráerősítenek a negatív élményre.
Ennek ellenére egyes játékelemek mégis képesek kellemes meglepetéssel szolgálni. Például egy, a Resident Evilre hajazó, beépített ‘játék a játékban’ szegmens, valamint a zombiirtás néhány pillanatban valódi élvezetet nyújt. Ezek a momentumok a sutaságuk ellenére is magukkal ragadhatják a játékost.
Miközben végigveszi a tesztelő a hibákat és előnyöket, felveti a dilemmát: lehet-e szórakoztató egyáltalán egy rossz játék, és vajon kiknek ajánlott egy ilyen alkotás? A videó betekintést nyújt abba, hogyan válhat egy tipikus indie VR játék a vártnál is megosztóbb élménnyé.
