Egy 63 éves zenész és videókészítő első ázsiai utazásának élményeit meséli el, amelyet családjával tett Dél-Koreába és Japánba. Megosztja, milyen kulturális és zenei különbségeket tapasztalt Szöulban és Tokióban, milyen fontos szerepe van a zenének mindkét társadalomban, és hogyan hat különösen a japán közönség a nyugati jazz műfajára.
Az előadó felidézi, hogy Koreában milyen nagy népszerűségnek örvendenek a helyi exportok, mint például a K-pop vagy a világszerte ismert sorozatok, miközben Japánban különleges tisztelet övezi a jazz zenészeket, köztük olyan amerikai művészeket, akik szinte otthonuknak tekintik a japán színpadokat. A személyes történeteken keresztül szó esik koncertélményekről, nemzetközi művészek fellépéseiről, és arról is, milyen látványos különbségek vannak a közönség összetételében különböző országokban.
Részletesen bemutatja, milyen élmény Tokió gitárboltjai között barangolni – kiemelve a hangszerek és zenei felszerelések iránti rajongást, valamint az üzletek eltűnésének okait az Egyesült Államokban. A videóban több visszaemlékezés hangzik el Atlanta zenei életére és az amerikai hangszerboltok változó helyzetére. Felveti a digitális világ hatását, az online kereskedelem, a zeneipar és a stúdiótechnika átalakulását is.
Érdekes zenei példák, személyes kapcsolatok híres művészekkel, valamint gondolatok a zenei közösségek és piaci trendek változásairól színesítik a beszámolót. Újragondolásra késztet, hogy mi teszi élővé egy város vagy ország zenei életét, valamint hogyan illeszkedik mindehhez az élő zene, a streaming, a boltok eltűnése és a közönség korosztályi változása.
