Rushikon, egy svájci falu mesés gazdagságával szemben állnak a zambiai rézbányászat ellentmondásai. Bár a falu lakói adócsökkentésről döntenek a hirtelen jött bevételből, egyesek szerint a pénznek inkább Afrikába kellene jutnia, ahol a helyi közösségek a bányacég működésének kárát szenvedik.
Zambia, hatalmas rézkészletei ellenére, továbbra is az egyik legszegényebb ország. A külföldi, főleg multinacionális vállalatok, mint a Glencore, jelentős profithoz jutnak, miközben a helyi adóbevétel alig nő, a szegénység és a munkanélküliség megmarad. A film feltérképezi az okokat, miért nem jelentkezik a természeti erőforrásokból származó gazdagság a helyi emberek életében.
A riport középpontjában a transzferárazás problémája, az adóelkerülés stratégiái és a privatizáció folyamata áll, amely során a zambiai állam kiszolgáltatott helyzetbe került. Felbukkannak olyan kérdések is, mint a segélyek valódi haszna, az adócsalás bonyolult mechanizmusai, és a nyugati országok felelőssége.
A bemutatott történetek nagyobb összefüggésekre világítanak rá: mennyiben tudják a fejlődő országok megadóztatni saját természeti kincseik bányászatát, milyen mértékben hasznosul a külgazdasági befektetésekből származó nyereség a helyi társadalmak javára, és hogyan forog vissza – vagy nem – a fejlett világ tőkéje segélyek vagy éppen adóbevétel formájában Afrikába.
