Az új, Zack Kger által rendezett Weapons című film a mozikban van, és sokakban felmerül a kérdés: valóban megéri-e azonnal jegyet váltani rá? A film kiemelkedő marketingkampánya komoly elvárásokat teremtett, különösen, mivel a rendező előző munkája, a váratlan fordulatairól híres Barbarian után most mindenki feszülten várja, mire számíthat.
A történet központjában egy meglepő esemény áll: egy egész osztálynyi gyerek tűnik el rejtélyes módon egy éjszaka, amit követően a tanárnő, valamint egy elkeseredett szülő, Josh Brolan karaktere, saját kezébe veszi a nyomozást. Az eltűnés körülményei sok kérdést vetnek fel, és a film ezekből a titkokból építkezik, miközben végig feszültségben tartja a nézőt.
Zack Kger ezúttal sem követi a hagyományos történetvezetést: a narratíva ugrál az idősíkok között, különböző szemszögekből mutatja be az eseményeket, és sokszor csak később áll össze a kép a néző fejében. Egyes jelenetek jelentősnek tűnnek, mások kevésbé, de mind hozzájárulnak a sötét, atmoszférikus hangulathoz, amely a horror és a rejtélyek sajátos keverékévé teszi a filmet.
Különösen figyelemreméltó a karakterábrázolás: mind a tanárnő, mind a nyomozó apa összetett, ellentmondásos figurák, akik hol szimpatikusak, hol nehezen kedvelhetők. Ehhez társul a film kiemelkedő képi világa is, amely sokszor elmosódott álomszerűséggel húzza alá azt az érzést, hogy a valóság és a képzelet határai elmosódnak.
Bár sokan a horrorfilmek új nagyágyújaként várták a Weapont, a nézői élmény inkább a folyamatos rejtély, feszültség és sokszor a bizonytalanság, mintsem az ijesztgetések köré épül. A film készítői bátran nyúlnak a műfaji elemekhez, de ennek ára a néha túl hosszú kitérők, valamint az, hogy nem minden néző kap választ minden kérdésre.
