Yuval Noah Harari előadása az emberi bizalom paradoxonját járja körül az MI korában. A beszéd három nagy kérdést vet fel: Mi az MI? Milyen veszélyt jelent az emberiségre? Hogyan lehet az emberiség sikeres az MI korszakában?
A gondolatmenet során Harari rávilágít, hogyan különbözik az MI az automatizációtól, kiemelve, hogy az MI nem pusztán eszköz, hanem önálló döntéseket hozó ügynök, amely képes önállóan tanulni és fejlődni. Az előadásban érdekes példák kerülnek elő, nem csak a kávéfőző szemszögéből, hanem a mesterséges intelligencia híres áttörésein keresztül, mint például az AlphaGo stratégiái.
A beszéd vizsgálja azokat a dilemmákat, amelyek az MI fejlesztőit foglalkoztatják, például hogy a fejlesztési versenyben miért hajszolják az előnyt annak ellenére, hogy veszélyekkel járhat. Ennek során előkerül az a paradoxon, hogy sokan jobban bíznak a szuperintelligens gépekben, mint az emberekben.
Felmerül a kérdés, hogyan alakulhat ki bizalom az emberek és a gépek között, illetve az is, hogy hogyan tudunk a globális bizalomhiány közepette felkészülni az MI korszakára. A történelem példái, a nemzetek együttműködése és egymástól való függése is fókuszba kerül, párhuzamot vonva a biológiai sokféleség és a modern társadalmak között.
Az előadás végig nyitva hagyja a kérdést: vajon képesek leszünk-e emberként összefogni, hogy az MI ne uraljon bennünket, hanem mi szabjuk meg a feltételeket?
