Két játékot is górcső alá vesz ez az elemzés, amelyek nemcsak a Yakuza akció-kaland sorozat egyik legfontosabb fejezetét dolgozzák fel újra, hanem egy önálló, új élményt is kínálnak egy másik főszereplő szemszögéből. Jelentős technológiai ugrás jellemzi a remake-et, amely alapjaiban formálja át a már ismert helyszíneket és karaktereket, sőt, a vizuális stílus homogenizálódása új kérdéseket vet fel a sorozat hangulatának megőrzése kapcsán.
Megfigyelhető, hogy a változtatások nem csupán a grafikai részletekben jelennek meg; a játékmenet több rétege is átdolgozásra került. Ilyen például az árvaházban eltöltött idő és annak feldolgozása, amely mini-játékokká és melléktevékenységekké alakul, de ezek jelentősége kérdésessé válik. A harcrendszert is modernizálták: új stílusok és fegyverhasználat jelent meg, megkönnyítve, de egyben leegyszerűsítve a kihívásokat, különösen a főellenségek elleni összecsapásokban.
Az újonnan bevezetett tevékenységek – például motoros bandák toborzása, csaták vagy ajándékozás – szintén kényes egyensúlyt teremtenek a fő cselekmény és a mellékes tartalom között. A klasszikus mini-játékok egy részének eltűnése, valamint a karaktermodellek átalakítása és a szereposztás körüli viták tovább árnyalják a feldolgozás sikerességét. Az új, önálló fejezet, a Dark Ties számos kérdést indít el a szereplők motivációival és a bűnszervezethez való kötődéssel kapcsolatban, miközben újszerű nézőpontot és játékmechanikát vezet be.
Érdekes felvetéseket olvashatunk arról is, hogy mennyire érdemes a múlt történeteit modern köntösbe bújtatni, s vajon a tartalmi változások mennyit adnak vagy éppen vesznek el az eredeti művek szellemiségéből. Az adaptációk során felmerülő kompromisszumok, a képi világ egységesítése, valamint az új szegmensek helye és értelme mind kérdéseket vetnek fel a sorozat jelenlegi irányával kapcsolatban.
