Az amerikai–kínai csúcstalálkozó előtt Xi Jinping önbizalommal vág bele a tárgyalásokba, felidézve a közelmúltbeli kereskedelmi háború tapasztalatait. Az Egyesült Államok jelentős vámokat vetett ki a kínai termékekre, de Kína hatékony ellenlépésekkel, például a ritkaföldfém-kivitel korlátozásával sikeresen védte érdekeit.
Az iráni helyzet és a Hormuzi-szorosban kialakult feszültség újabb stratégiai játszmát hoz a felek közötti viszonyban. Míg az USA-t leköti az iráni konfliktus, Kínának lehetősége nyílik ezt saját javára fordítani, ugyanakkor az energiaellátási kockázatok miatt nehézségekbe is ütközik.
A beszélgetés során előkerül Tajvan ügye is: a sziget sorsa mindkét ország számára kényes kérdés, de most háttérbe szorulni látszik a napirenden. Kína részéről felmerül, hogy Trumppal szemben szigorúbb amerikai állásfoglalást próbálnak elérni a tajvani függetlenség elutasításával kapcsolatban.
A korábbi, Busanban megtartott találkozóra is visszatekintenek, ahol egy ideiglenes kereskedelmi tűzszünet született. Mindkét fél igyekszik elkerülni egy eszkalálódó stratégiai konfliktust, a kínaiak pedig nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ne kerüljenek végzetes függésbe az amerikai féllel szemben.
Végül az is felvetődik, hogy a találkozó végeredményétől függetlenül Trump hazatérve sikerként fogja kommunikálni a személyes kapcsolatot és a találkozó létrejöttét – ez politikailag és diplomáciailag is fontos szempont lehet az Egyesült Államok és Kína további kapcsolata szempontjából.
