Kalandos visszatérésre invitál az X-Men 97 második évada, amely tovább szövi a ’90-es évek animációs sorozatának történetszálait, miközben az eredeti színészek hangjaival idézi meg a klasszikus hangulatot. Az első négy epizód sajátos korszakbeli utazásokra viszi a nézőket: egyes részek a jövőben, mások az ókori Egyiptomban vagy a jelenben játszódnak, így izgalmas időutazós szerkezet alakul ki a történetben.
Kiemelt figyelem jut a karakterekre, különös tekintettel például a Summers család dinamikájára vagy a Rogue és Apokalipszis közötti beszélgetésekre, amelyek mélyebb érzelmi témákat is érintenek. Az egyes epizódok szinte önálló karakterdrámákká válnak, miközben a nagyobb ívű történethez is hozzájárulnak.
Visszatérő elemként tűnik fel Apokalipszis, az első mutáns, akinek múltbéli és jövőbeli tettei komoly próba elé állítják a hőscsapatot. A sorozat nem csupán korábbi események következményeivel foglalkozik – mint a Janoshán történt tragédia vagy Gambit halála –, hanem új dilemmákat is bevezet: vajon meg lehet akadályozni a legnagyobb ellenfél felemelkedését?
Ráadásul a sorozat vizuális és szerkezeti frissítésekkel is él: a klasszikus főcím többféle változatban tér vissza, valamint a Marvel univerzum széles eszköztára – titkos cameók és társ-univerzumok – is gazdagítja az élményt. Az időben elkülönített epizódok révén minden karakter mélyebb fejlődési ívet kap, de mindezek mellett a régi nézőket nosztalgiával, az újakat pedig dinamizmussal varázsolja el a széria.
