Már az első órányi játékidő után számos vélemény és kritika fogalmazódik meg a Marvel’s Wolverine című játékkal kapcsolatban. A beszélgetés középpontjában a harcrendszer alapvető egyszerűsége és a túlságosan „segítő” iránymutatás áll – többen is arról számolnak be, hogy a küzdelem könnyed, ismétlődő mozdulatokra épül, miközben a játék rendszeresen rámutat, mikor kell kitérni a támadások elől.
Felvetődik a kérdés, hogy valóban új élményt nyújt-e a Wolverine, vagy csak jól ismert mechanikákból építkezik, amelyeket korábbi címek – például a Batman Arkham vagy a Spider-Man – már alkalmaztak. A gyors gombnyomásos események (QTE) jelentősége is csorbul, hiszen a játékos hibáit sokszor figyelmen kívül hagyja a rendszer, ezzel csökkentve a kihívás szintjét.
Grafikai szempontból megosztó értékelések érkeznek. Van, aki a textúrák minőségét, a sötét, zárt pályabeosztást és a környezeti elemek közepes rombolhatóságát kritizálja, míg mások kiemelik az élvezetes vezérlési érzetet; főleg a haptikus visszajelzés és a DualSense triggerek lehetnek pozitívumok.
Sokan vitatják, hogy miért ilyen széles a szórás a vélemények és pontszámok között. A beszélgetés felvet kérdéseket: Vajon megfelelően képviseli az Insomniac Games a Wolverine karakter szellemiségét? Elég újdonságot hoz-e a játék ahhoz, hogy kiemelkedjen más hack’n’slash akciójátékok közül? És egyáltalán, mennyire lehet a játék sötét, kevésbé látványos indulása akadály a felhasználói élményben?
