Milyen szerepet tölt be a The Legend of Zelda: The Wind Waker a Zelda-játékok sorában? A vélemények már a megjelenéskor is erősen megoszlottak: a rajongók egy része eleinte idegenkedett a rajzfilmszerű cell-shaded grafikától, sőt, a hajózás és a szélirány vezetése is sokakban kérdéseket vetett fel. Mégis, idővel mind többen szerették meg ezt a játékot, és a játékosok általános vélekedése mára pozitív irányba fordult.
Az izgalmas kaland során a játék egyedi tempója és különleges világa szinte magával ragadja a felfedezőket. A békés hajózás, a folyamatosan bővülő térképek és a kreatív, rejtvényekkel teli szigetek gondoskodnak arról, hogy a játékos elmélyüljön a Wind Waker élményében. A karaktermodellek és a környezet máig élénk és szerethető maradt, így minden újrajátszás új apróságokat fedhet fel.
A harcrendszer és a narratív felépítés a sorozat legjobbjai közé tartozik; Link itt különösen akrobatikus, a grafikai stílus pedig különös bájt kölcsönöz minden jelenetnek. A játék nemcsak a fő történetszálra, hanem a mellékküldetések és gyűjthető tárgyak változatos kínálatára is nagy hangsúlyt fektet, így akár az eredeti kampányidő is megduplázható. Minden részlet azt szolgálja, hogy bárki megtalálja benne azt az élményt, amit a klasszikus Zeldáktól vár.
Bár a GameCube-os eredeti verzióból hiányoznak a Wii U HD remaster néhány technikai újítása, a játék varázsa így is töretlen maradt. A dinamikus kardharc, a beszélő hajóval való utazás, valamint a változatos kihívásokat kínáló kazamaták révén a The Wind Waker stabilan ott van a legjobb előző generációs Zelda-játékok között. Az élményt csak néhány apró, kissé nehézkes játékelem és lassú jármód befolyásolja, de ezek alig vonnak le a játék összképéből.
Mit jelent ma a Wind Waker, és hogyan áll helyt a legendás elődök mellett korunkban? A videó ennek a kérdésnek jár utána, felvetve olyan témákat, mint a nosztalgia, a játékmenet mai érzete vagy a konzolháborúk árnyékában megélt indulás.
