Willie Nelson egy vidám, nosztalgikus beszélgetésben idézi fel, milyen élmény volt a Fehér Ház tetején füvet szívni Jimmy Carter elnök egyik közeli munkatársával 1979-ben. A történet különlegessége, hogy az amerikai politika szigorú keretei között ilyen szokatlan esemény is megtörténhetett.
A beszélgetés második felében a zenész életének meghatározó pillanataiba enged bepillantást: szó esik hosszú országúti turnéiról, a legendás zenészekkel közös fellépésekről, a Farm Aid koncertsorozat negyvenéves történetéről és a kis családi gazdaságok iránti elkötelezettségéről. Az is szóba kerül, milyen kihívásokkal szembesülnek ma az amerikai farmerek, és hogy a kormányzati szabályozás mennyire befolyásolja mindennapjaikat.
Willie megosztja gondolatait a zene közösségteremtő erejéről, a saját stílusa formálódásáról és a pályakezdés küzdelmeiről is. Kiemeli, mennyire fontos számára a pozitív hozzáállás, a folyamatos tanulás és a közönségtől kapott visszajelzések. Emellett szó esik arról is, hogy mi inspirálja őt ma, és milyen tanácsokat adna a feltörekvő zenészeknek.
A beszélgetés során számos társadalmi, kulturális és zenei kérdés vetődik fel: lehet-e még a zene az összetartozás záloga, miként változott a kannabiszról alkotott közvélemény, illetve milyen szerepe lehet egyetlen embernek abban, hogy országos ügyek kerüljenek reflektorfénybe.
