Williamsburg, Brooklyn változatos történelme egyedülálló példa arra, milyen gyors kulturális és társadalmi átalakuláson mehet át egy városrész. Az egykor független ipari központként működő negyedbe a 19. századtól kezdve egymás után telepedtek le különféle bevándorlócsoportok, köztük írek, németek, zsidók, olaszok, majd a 20. században puerto ricóiak és dominikaiak; mindegyik csoport saját közösséget, kultúrát és intézményeket épített ki.
Hatalmas változást hozott a gyárak bezárása: tömeges munkanélküliség és elnéptelenedés következett, amit később egy rendhagyó aranykor váltott fel. A ’90-es évektől kezdve művészek és kreatív vállalkozók vették birtokba az elhagyott épületeket, intenzív kulturális pezsgést és legendás művészeti eseményeket teremtve. Ezek a kreatív közösségek húzóerőként szolgáltak a további változásokhoz és növekvő népszerűséghez.
Az ezredfordulót követően óriási ingatlanfejlesztések, városrendezési reformok és luxus lakóházak emelték a környéket az amerikai negyedek legdrágábbjai közé. Közben eltűntek a legendás klubok, galériák, és az egykori közösségek nagy része is kiszorult. Kialakult egy új, főként fiatal, tehetős, dizájnt és kézműves termékeket kereső lakosok által meghatározott fogyasztói réteg.
A videó számos régi és új helyet, közösségi eseményt, kulturális ívet mutat be: a Domino cukorgyár sorsától kezdve a hipster hullámig, a Starbucks és az Apple bolt megjelenéséig. Felveti a kérdést: az ilyen átalakulás csak az urbanizáció természetes ciklusa, vagy irányított átalakulás? Mit veszítünk és nyerünk, amikor egy városrész teljesen megváltozik, és lehet-e egyensúly a kulturális örökség és a fejlődés között?
