A 20. század második felében, mielőtt a közösségi média és a streaming szolgáltatások uralták volna a szórakozást, a fiatalok figyelmét magazinok, könyvek és képregények kötötték le. Ezek közül is kiemelkedett a Mad Magazine, amely sajátos humorával, szatírájával és merész paródiáival vonzott tömegeket – különösen a tinédzserek körében.
William Gaines, a kiadvány meghatározó alakja, rendhagyó módon került a kiadói szakmába, hiszen eredetileg kémiatanárnak készült. Családi tragédiát követően azonban a csőd szélén álló Educational Comics (EC) élére került, majd új irányvonalat szabott: a képregénykiadás mellett a szatíra központi szerepet kapott, amelyből végül megszületett a Mad Magazine.
A Mad úttörő volt – mind műfaji sokszínűségében, mind abban a szabadságban, amelyet a Comics Code Authority korlátozásait kikerülve magazinformátumban elért. A szerkesztőség és a közreműködők gyakran parodizáltak filmes és popkulturális témákat, nem riadva vissza jogi vitáktól sem. Gaines vezetése alatt a Mad szinte monopóliumként működött saját szegmensében, miközben elutasította a reklámokat, és kizárólag az eladások és saját kiadványok bevételére támaszkodott.
Érdekes kérdések merülnek fel a szerkesztőség dinamikájáról, Gaines vezetői stílusáról, a kreatív jogok kezeléséről, vagy éppen a Mad átalakulásairól a különböző szerkesztők és tulajdonosváltások idején. A videó arra is rámutat, hogyan befolyásolta a magazin a tágabb kultúrát, kritikájával és szókimondó stílusával, miközben időről időre alkalmazkodott – vagy épp ellenállt – a társadalmi változásoknak, popkultúra trendeknek.
