Két különböző, de mégis hasonló sorsú játékkonzolt állít szembe egymással a videó: a Wii U-t és a PlayStation Vitát. Mindkettő 2012-ben jelent meg Észak-Amerikában, és mindkettő rövid idő alatt a játékpiac kevésbé sikeres darabjai közé került. Bár a Vita végül nagyobb példányszámban talált gazdára, egyik gép sem tudta megközelíteni a korábbi generációk sikereit.
A készülékek kudarcának okai sokrétűek: a Vita egy ambiciózus, prémium minőségű kézikonzol volt, amelyet azonban az okostelefonok térnyerése, az exkluzív, de nem elég erős játékok és a drága memóriakártyák akadályoztak meg abban, hogy tömegekhez jusson el. Ugyanakkor a PSP-vel szerzett tapasztalatok és a Sony elvárásai is befolyásolták a fejlesztési irányokat, ám az eredmény végül nem vált éppen tömegcikké.
A Wii U viszont a casual és hardcore játékosok közös platformjának ígéretével lépett piacra, de innovatívnak szánt, ám rosszul kommunikált irányítási módszerei és az erős konkurencia miatt a fogyasztók körében sem tudott igazán érdeklődést kelteni. Bár a Nintendo biztosított számos minőségi exkluzív játékot, ezek rendszerint lassan érkeztek, és sokszor nem adtak kellő okot az új hardver beszerzésére.
Érdekes kérdés merül fel: vajon a konzol sikeressége inkább a hardver vagy a rá elérhető játékok minőségétől, mennyiségétől függ? Érdemes összevetni azt is, hogy a visszamenőleges kompatibilitás és a digitális kínálat mennyiben növelte az adott gép értékét. Akadnak példák arra is, amikor látszólag mindent tud egy eszköz, de a piac mégsem fogékony rá. Az is kérdés, hogy egy konzol hosszú távú értékét vagy rajongói státuszát miként határozza meg az idő múlása és a hozzá készült utólagos tartalmak, közösségi megoldások.
