A Westinghouse Electric története az egyik legizgalmasabb ipartörténeti hullámvasút Amerikában. A vállalat útja a 19. századi vasúti ipari innovációktól és George Westinghouse mérnöki zsenialitásától indul, amikor a légfék forradalmasította a vonatközlekedést, majd az elektromos áram elterjedésében is jelentős szerepet vállalt a Nikola Tesla-féle váltóáram elveit hasznosítva.
A cég felemelkedése és évtizedeken át tartó rivalizálása a General Electrickel meghatározta az amerikai elektromos ipart, miközben rádió- és háztartási gépek terén is fontos újításokat hozott, rádióadót alapított, és a háztartások villamosításában is úttörő volt. A kiterjedt diverzifikációs stratégia révén azonban egy ponton az alaptevékenységtől jelentősen eltávolodtak, belépve teljesen idegen piacokra, mint az órák vagy az oktatási rendszerek fejlesztése.
Az 50-es, 60-as és 70-es években iparági botrányok, például az árrögzítési ügyek és az R&D elhanyagolása fordulópontot jelentettek, míg pénzügyi kockázatvállalásaik, a hitelüzletág irányítói hibái, illetve többmilliárdos veszteségek súlyos károkat okoztak. Különösen megrázó esemény volt a nukleáris üzemanyag-árak elszámolása, ahol fix áras szerződésekkel kerültek nehéz helyzetbe rendezetlen beszerzéseik miatt.
Az utolsó évtizedeket egyre erősebb identitásválság jellemzi: a cégből médiakonglomerátum lesz, miközben a klasszikus ipari és energetikai üzletágakat értékesítik. A történet során többször felmerül a kérdés: mi vezet egy ipari óriás fokozatos leépüléséhez, és hogyan befolyásolja mindezt a változó gazdasági környezet, a menedzsment döntései, vagy a külső körülmények?
A videó felveti, hogy a túlzott diverzifikáció, a hibás pénzügyi stratégiák, valamint a versenytársak gyorsabb innovációi hosszú távon hogyan sodorhatnak el egy patinás céget az alaptevékenységétől, és még azt is boncolgatja, hogy a menedzsment bátorsága és kiugró víziói mikor válhatnak inkább hiedelemmé, mint sikertörténetté.
