Toronto egyik történelmi ipari épületében, egy hajdani cukorkagyárban nyit új fejezetet egy loftlakás, amelynek átalakítása a Wes Anderson filmszerű esztétikáját ötvözi az eredeti ipari jegyekkel. A loft bő százéves múltja, a megőrzött boltíves ablakok és a látszó téglafalak adják a karakteres háttér hangulatát.
A belsőépítészeti koncepció középpontjában az állt, hogyan lehet a látványos múltidézés mellett a tulajdonosok személyes gyűjteményéhez — világutazásuk során szerzett emléktárgyaikhoz — teret és hangsúlyt adni anélkül, hogy a tér egysége felborulna. Különféle tárolási megoldások, nyitott és zárt polcok kerültek kialakításra, például kiemelve a megvilágított polcrendszeren és tükrös üvegfelületeken bemutatott relikviákat.
A lakberendezés szín- és formavilágát nagyban befolyásolták Wes Anderson szimmetrikus képkockái, pasztell árnyalatai, az aqua-kék fotel, a mézszín kanapé, és a középső századi modern stílus jegyei. A térszervezésben fontos szempont volt, hogy a szűk nappali áramló mozgást engedjen a mindennapokban.
Érdekes kérdéseket vet fel a dizájn: hogyan lehet egy többszörösen átalakított ipari teret otthonossá és mégis művészien egyedivé varázsolni, illetve miként lehet a személyes tárgyak halmazát harmonikusan beépíteni az enteriőr egészébe? A beszélgetések során szóba kerül az időtlen dizájn kulcsa, klasszikus bútorikonok, kedvenc korszakok, anyagválasztás, valamint a tér és a lakók évtizedes közös történeteinek kapcsolata is.
