Louisville külvárosában, egy domb tetején, zord és hatalmas épületóriásként magasodik a Waverly Hills szanatórium, amely első pillantásra talán hotelnek vagy üdülőnek tűnhet, de a részletek baljósabb titkokat sejtetnek. A tekintélyes szanatórium, a furcsa elrendezésű szobák és az elhagyott orvosi eszközök félelmetes múltat idéznek.
Az egykori kórház több mint 500 beteg otthona volt, külön világgá válva a külvilágtól. Az emberek életük nagy részét itt töltötték, elszigetelve a külvilágtól, hogy megakadályozzák a rettegett tuberkulózis terjedését, amely világszerte pánikot keltett. A mindennapokhoz fodrász, fogorvos, sőt ajándékbolt is tartozott.
Fájó emberi sorsokat ismerhetünk meg: a szülőktől elszakított gyermekek, a karantén elkeserítő valósága, vagy Lois tragikus története, akinek kisbabáját csak egy ablakon keresztül láthatta. Az elkülönítés és az áldozatok száma megrázó képet ad arról, mit jelentett a járvány elleni küzdelem.
Az intézmény a kezelések kísérleti központjává vált, ahol különös és néha fájdalmas eljárásokat alkalmaztak, például a tüdő összeesését előidéző autothoraxot. Egy-egy kísérlet, vagy a friss levegő, napfény és tápláló étrend mind csak reményt jelentettek ott, ahol naponta tucatjával haltak meg az emberek.
Az épület minden szegletében a múlt kísértetei élnek tovább, sőt, a dolgozók fali firkái ma is láthatók, emlékeztetve a bátor személyzet önfeláldozására. A szanatórium mára hírhedt parajelenségek helyszínévé vált, ahol homályos rejtélyek és tragikus események – egy titokzatos körülmények között elhunyt nővér esete – vonzzák a kíváncsiakat.
