Az Egyesült Államokban Washington DC egyedülálló közigazgatási státusszal bír: sem állam, sem terület, hanem különálló körzet, amelyben a szövetségi kormány számos jogkört gyakorol. Itt a National Park Service egyedül kezeli a városi zöldfelületek 90%-át, de a szokásos szövetségi feladatokhoz képest nehézségekbe ütközik az átlagos városi parkok működtetése során. A kutyatulajdonosok, akik szeretnének szabadabban mozogni háziállataikkal, és a parkokat más célra használók között folyamatos a feszültség: a kompromisszumos megoldásokba az NPS mandátuma nehezen illeszkedik.
Helyi lakosok szívesen korszerűsítenék a csatorna melletti parkokat vagy fejlesztenék a közösségi tereket, a National Park Service azonban az örökségvédelemre és a jövő generációira összpontosít. A szövetségi jelenlét más módokon is érzékelhető: motoros felvonulások, katonai repülések, szénnel működő erőművek, valamint az épületek magasságára vonatkozó szigorú szabályok mind hozzájárulnak a városi élet sajátosságaihoz.
DC lakóinak nincs valódi beleszólásuk a szövetségi döntéshozatalba, hiszen nem képviseltetik magukat a Kongresszusban. Hiába fizetnek szövetségi adót, képviselet híján helyzetük mind a helyi költségvetés, mind a jogalkotás területén korlátozott. Bár a Home Rule Act valamennyi önkormányzati jogkört biztosított számukra, autonómiájuk csak részleges: minden jelentősebb döntéshez vagy törvényhez szükség van kongresszusi jóváhagyásra.
Az elmúlt években a helyiek gyakorlati nehézségekkel és szimbolikus ügyekkel is szembesültek: a Black Lives Matter Plaza megszüntetése, a városi költségvetés visszatartása, illetve a stadionépítési tervek mind az erősödő szövetségi kontroll jelei. Ezek az események egyre élesebb vitákat váltanak ki az önrendelkezésről, az államiságról és az amerikai demokrácia működéséről, miközben a helyi közösség mindennapjait is komolyan befolyásolják.
