Az elmúlt években a Wall Street meghatározó szereplői még elutasítóak voltak a kriptovalutákkal szemben, mára azonban világos jelei mutatkoznak annak, hogy a legnagyobb pénzügyi intézmények is elindultak a blokklánc-technológia irányába. Új fejleményként például az S&P 500 indexet már egy decentralizált tőzsdén, a Hyperliquidon is lehet kereskedni, valamint a Nasdaq is engedélyt kapott a részvények blokkláncra mozgatására.
Az olyan cégek, mint a BlackRock, saját tokenizált alapjaikat tették elérhetővé, miközben Larry Fink nyíltan hirdeti a pénzügyi eszközök tokenizációjának jelentőségét. Azonban ezek az új rendszerek többnyire kizárólag intézményi ügyfelek számára elérhetők, szigorú megfelelőségi és engedélyezési eljárásokkal.
Felmerül a kérdés, hogy valóban megvalósul-e a nyílt, engedélymentes pénzügyi infrastruktúra álma, vagy csupán a régi szereplők hasznosítják a technológiát, miközben megőrzik az ellenőrzést, visszavonási lehetőségeket és hozzáférési korlátokat. Két világ kezd kibontakozni: egy, ahol a gyors elszámolás és likviditás megvan, de csak intézményi jóváhagyással, és egy másik, ahol valódi decentralizáció valósul meg, de kevesebb tőke jelenik meg.
Az intézményi részvétel tehát egyszerre legitimizálja a területet és veti fel a kérdést: valódi pénzügyi forradalom zajlik, vagy egyszerűen a hagyományos pénzügyek adaptálják a blokkláncot a saját szabályaik szerint?
