Az elemzés középpontjában a Trenches VR című játék áll, amely a világháborús lövészárkok világát hozza el virtuális valóságban. A játékos egy traumát átélt katona szerepében találja magát, akire a múltbéli élményei által minden érzékszervére hat a környezet: hangos zajok, sötétség és nyomasztó díszletek színesítik az élményt.
Érdekes technikai megoldásként a mikrofont is használja a program, így ha megszólalunk, azonnal veszélybe kerülünk, mivel egy soha meg nem nyugvó szörny les ránk a lövészárkokban. Ez a mechanika folyamatosan fenntartja a feszültséget, hiszen a menekülés és a rejtekhelyek keresése áthatja a játékmenetet.
A játék felépítésében visszaköszönnek a roguelike elemek: minden alkalommal máshol találhatóak a felkutatandó tárgyak, így a térképek is változatosak lehetnek. A játék különlegessége a parafaktor, hiszen a rémisztő hanghatások és ugrásriadók gyorsan kimeríthetik a játékos idegrendszerét.
Az összetett témák – mint a poszttraumás stressz, elnyomott félelmek kezelése vagy a valóság és hallucinációk összemosódása – olyan kérdéseket vetnek fel, mint hogy egy VR játék mennyire tud valóságos élményt kínálni, és hogyan viszonyulhat mindez a mentális egészséghez. A részletekben azonban több apró hibát és technikai nehézséget is találunk, amelyek befolyásolják a játékélményt.
