Az elmúlt években a hőmérséklet emelkedése világszerte komoly kihívások elé állítja a vízhez való hozzáférést. Egyes régiókban a csapadékhiány hosszú aszályokat eredményez, míg máshol a hirtelen, extrém esőzések és áradások jelentenek egyre nagyobb problémát. Ezek a szélsőségek összefonódnak a klímaváltozás hatásaival, amely jelentősen átalakítja a vízkörforgást, és mindennapi életünkre is hatást gyakorol.
A víz eloszlása mindig is egyenlőtlen volt földrajzilag és időben. Ma viszont a szegényebb közösségek számára még nehezebbé vált a tiszta vízhez jutás, miközben az ipari mezőgazdaság nagyléptékű öntözése elveszi a vízkészlet jelentős részét. Dél-Amerika, például Brazília egyes területein a forrásokat gyakran igazságtalanul osztják el, és a lakosság jelentős része mindennap megküzd a vízszűkével.
Más földrészeken – például Európában és az Egyesült Államok nyugati részén – a vízgazdálkodás kemény alkalmazkodási útkeresést követel. Előtérbe kerül a társadalmi igazságosság kérdése, a helyi politikai akarat szerepe, vagy az, hogy innovatív infrastruktúrával, például vízvisszatartó medencékkel vagy újrahasznosító rendszerekkel lehet-e hosszútávon biztosítani a szükséges készleteket.
Vajon mennyire elkerülhetetlen a vízválság, vagy csak a jövő egyik sötét forgatókönyvéről beszélünk? Összefüggésbe hozható-e a klímaváltozás az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási viszonyokkal, áradásokkal és szárazságokkal? Miért osztják el sok helyen igazságtalanul a vizet, és milyen társadalmi, technológiai, gazdasági megoldások születhetnek egy igazságosabb vízjövő érdekében?
