Az amerikai kongresszus két, politikailag egymástól távol álló tagja közös munkába kezdett, hogy megakadályozzák az elnököt abban, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül katonai csapást mérjen Irán ellen. Felmerül a kérdés: kinek van jogköre háborús döntéseket hozni, és vajon ki vállalja ezért a felelősséget?
Több szenátor és képviselő, köztük Ro Khanna és ellenzéki politikusok is vitába szállnak egymással arról, hogy indokolt-e újabb közel-keleti katonai beavatkozás, különösen az Irakban szerzett tapasztalatok fényében. Felmerül a kérdés, miként reagálna Irán, és milyen kockázatokat rejtene egy esetleges csapás – többek között a térségben állomásozó amerikai katonákra nézve is.
Az egyik technikai részlet, amely szóba kerül, az a GBU-57, más néven Massive Ordnance Penetrator, amelyet eddig még nem használtak éles bevetésen. A fegyver hatékonyságáról és következményeiről is heves vita folyik a szakértők között. Ugyanakkor a Fehér Házban is kétségek vetődnek fel: vajon egy gyors támadás elegendő lehet-e, vagy a konfliktus elhúzódását kockáztatják vele?
A beszélgetés során többen hangsúlyozzák: az amerikai társadalom nem akar újabb elhúzódó háborút. A dilemma, hogy lehet-e békét fenntartani és egyidejűleg határozottan fellépni, újra élesedik: vajon a kongresszus megkapja a döntő szót, vagy az elnök egyedül hozza meg a végső döntést?
